"Hirtelen megcsúszik a talpam és ráesek az oldalamra.Csak gurulok lefelé,amíg neki nem ütközöm a falnak. A hátamra fordulok és elterülve zokogok.Mindig is féltem a fájdalomtól.Mindig is féltem,hogy egyszer leesek a lépcsőn és megütöm magam.Nem attól féltem,hogy eltörik valamim,hogy betörik a koponyám,hogy talán soha többé nem tudok lábra állni,vagy talán meghalok.Csak a fájdalomtól féltem.És most itt fekszek,ki tudja hány lépcsőfokot zuhanva és mégse fáj semmim.Nem fáj a hátam,az oldalam,a karom,a fejem.Semmim sem fáj.Hirtelen még a szívemet szorító láthatatlan kéz is eltűnt és a könnyeim sem zavartak.Behunytam a szemem és csak feküdtem.Kényelmes volt.Mintha a vízen lebegnék.Mintha a "víz" egy más világba sodorna.Oda ahol nem bánthat senki..."
Amanda 16 éves,visszahúzódó,magányos lány.Élete közel sem hétköznapi.És nem,ő nem tud repülni,nem vámpír,nem beszél a halottakkal,nincsenek szuper képességei.Teljesen hétköznapi lány,csupán egy céllal,túlélni az életet.Amandának meghalt az apukája,a barátai elhagyták,a társadalom kitagadja,a fiúk pedig rá se néznek.Lelki fájdalmait félre téve Amandának ki kell derítenie mi lappang a háttérben.De a tetejében még ott van depressziós édesanyja,akivel késélen táncolnak hogy a gyámhivatal elválassza őket egymástól.Semmi mást sem szeretne csak találni valakit aki igazán szereti.
Szomorú vagy?Letört?Magányos?Ne talán tán úgy érzel mint Amanda?Ez a Te könyved!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése